.
„M”-Máz – tértelenítő balzsam
Na, nEMMÁ’ kérem szépen! nEMMÁ’! Hogy is van ez? Megint mennék szivarozgatni ebéd után, azt’ beül a helyemre terpeszkedve ez a két EMMA! Beülnek a Klári néni alá, akit még én akasztottam föl oda az ántik gyertyatartók hetyke kunkorai közé! Úgy ülnek ott, mint valami veréb a villanypóznán, felháborító, felhátborzongatódzó ölelkezésbe merülve!
Pedig azt hittem ma végre eléggé felkészültem, elég gyorsan kiválasztottam a szivart is, de megint nem került időben a kezem ügyébe az a nyavalyás szivarvágó!
Ezek ketten megint ott pöffeszkednek! Észrevettek, mint mindig. És erről az ágrólszakadt vigyorról mindig eszembe jut, hogy a Klári néninek is Emma volt a második neve. Meg nem akarom én elrontani a kompozíciót. Most hogy nézne ki a képen egy gyanús figura, szivarral a szájában? Meg hogy néznének a két nénik engem? Azok tuti nEMMI lennénk. Ők az EMMÁK!
Nincs apelláta! Hárman, mint a Moirák. Egységben az erő. És nézem őket, meg se mozdulnak. Még mellük sem hullámzik a ruha alatt. Mit mellezek, mit mellezek már megint?! Hogy nekem mellezni kell minden áldott ebéd után! Ó, hogy az a felfutó harisnyanadrág!
Csakazértis odaférkőzök én közibük!
Megyek, megyek, és kiült az arcomra a rököny egy szemvillanás alatt! Nem volt ott az semmiféle Emma, sőt nem volt ott semmilyen ülőalkalmatosság, se Klári néni se kunkori gyertyatartó a falon! Hol vagyok, hol vagyok?! Kérem ez felháborítóóóóóóóóó!!!
Szépen lassan rajtam is erőt vett a kétdimenzió, ezért már csak annyit tudtam megfigyelni, hogy egy öregember áll egy kirakat előtt és valami avítt, poros dagerrotípiát bámul ócska cvikkere mögül. Aztán nem volt már az égvilágon semmi.
Foto: Talált fotó (Moha-USA,New York,Manhattan-2007)
Szöveg: Gramov
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése