KépzettársÍrások - Díszelőadás

- Fél nyolc és nincs itt senki. Hétre volt kiírva a filmvetítés. Mi a fene van? Na jó, nézzük meg még egyszer a műsort. Egyáltalán mára volt kiírva? Persze, a dátum stimmel, szeptember 26. És az időpont is itt van, este 7. Akkor miért csak én vagyok itt? Ez nagyon furcsa. Pedig azt írják "Díszelőadás". Meg hogy "A filmbemutató előtt díjkiosztó gála a legsikerültebb...", na ácsi. Milyen név ez? " A kortárs filmművészet kiemelkedő alakja, Andrej Nemtudomki legújabb..." Ki ez az Andrej Nemtudomki? Életemben nem hallottam róla, pedig kortárs filmművészetből diplomáztam. Olyan mintha orosz, vagy japán lenne. Nem mondom, jó kis párosítás. Vajon hol találkoztak a szülei. Egy orosz szusi bárban, Moszkvában? Nem hiszem hogy Moszkvában van szusi bár. Bár lehet, hogy Péterváron találkoztak. DE HOL VANNAK A NÉZŐK? Úgy tűnik, mintha ez a mozi be lenne zárva. Sőt, mintha már rohadt régen be lenne zárva. Oh, a francba, most látom az újság dátumozását. Oké, hogy szeptember 26. de az év 1972! Hogy nem vettem észre? A fene vigye el. Na jó, haza megyek tévét nézni. És bizonyisten megguglizom milyen származású ez az Andrej Nemtudomki. Meg, hogy hol találkoztak a szülei. Lehet, hogy mégis csak Moszkva volt.
(szöveg: Moha, Képzettársírások sorozat)

KépZetTársÍrások - Strucckaraván

Állj, mondta Kamilla. Mire a struccok megálltak. Lágy szellő szállt a sivatagban, és egy szem hópihe, ami nem tudni hogyan került oda. Be kellett várni a többieket, mert csúnyán lemaradtak. Sötétedés előtt a faluba kell érnünk, gondolta Kamilla, de, ha így haladunk holnap délre sem érünk oda. A strucckaraván vezetője, Dr. Homok professzor megtörölte a homlokát egy kisdobos nyakkendővel. Ez ám a kaland, mondta elégedetten, és megindult egy délibáb felé, ahol Kamillát sejtette. Kamilla eközben megigazította a sminkjét, és halvány mosollyal gondolt arra, hogy mennyivel jobb strucctollakon ülni, mint viselni őket egy kalapban. Beszívta a sivatag forró levegőjét, és napozni próbált. A hópihe eközben elolvadt, de erre senki sem figyelt fel. A meghökkentő dolgokat sokszor nehéz észre venni.

KépZetTársÍrások - A madárgyűjtő

Szerette a nőket a házmester. De amit még a nőknél is jobban szeretett, azok a madarak voltak. Mindenféle madarak. Madarak, a világ minden tájáról, szebbnél szebb kalitkákban. Nyáron, mikor az ablaka nyitva állt, az utca végéig elhallatszott a madárzsivaj. Miért tart ennyi madarat, kérdezték tőle a lakói. Mire jó, ez a sok madár? Mert egyikkel sem vagyok elégedett, mondta ilyenkor a házmester. Egyik madár sem tökéletes. Ugyanakkor mindegyikre szükségem van, mindegyiket szeretem. Minden madarat másért. Azt ott  a tolláért, ezt itt az énekéért. Azt ott a sarokban, azt meg nem is tudom miért. Lehet, hogy egy nap, az összeset elenegedem, mondta egyszer a tejesembernek. Az lesz a nagy nap magának, mondta erre a tejesember. Akkor találja majd meg azt a madarat, amit nem kell kalitkába zárnia. Mert az a madár az életben nem akar majd elrepülni magától.
Szöveg: Moha
Kép: Nicoletta Ceccoli.
Weboldal:  www.nicolettaceccoli.com