Szerette a nőket a házmester. De amit még a nőknél is jobban szeretett, azok a madarak voltak. Mindenféle madarak. Madarak, a világ minden tájáról, szebbnél szebb kalitkákban. Nyáron, mikor az ablaka nyitva állt, az utca végéig elhallatszott a madárzsivaj. Miért tart ennyi madarat, kérdezték tőle a lakói. Mire jó, ez a sok madár? Mert egyikkel sem vagyok elégedett, mondta ilyenkor a házmester. Egyik madár sem tökéletes. Ugyanakkor mindegyikre szükségem van, mindegyiket szeretem. Minden madarat másért. Azt ott a tolláért, ezt itt az énekéért. Azt ott a sarokban, azt meg nem is tudom miért. Lehet, hogy egy nap, az összeset elenegedem, mondta egyszer a tejesembernek. Az lesz a nagy nap magának, mondta erre a tejesember. Akkor találja majd meg azt a madarat, amit nem kell kalitkába zárnia. Mert az a madár az életben nem akar majd elrepülni magától.
Szöveg: Moha
Kép: Nicoletta Ceccoli.
Weboldal:
www.nicolettaceccoli.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése