Állj, mondta Kamilla. Mire a struccok megálltak. Lágy szellő szállt a sivatagban, és egy szem hópihe, ami nem tudni hogyan került oda. Be kellett várni a többieket, mert csúnyán lemaradtak. Sötétedés előtt a faluba kell érnünk, gondolta Kamilla, de, ha így haladunk holnap délre sem érünk oda. A strucckaraván vezetője, Dr. Homok professzor megtörölte a homlokát egy kisdobos nyakkendővel. Ez ám a kaland, mondta elégedetten, és megindult egy délibáb felé, ahol Kamillát sejtette. Kamilla eközben megigazította a sminkjét, és halvány mosollyal gondolt arra, hogy mennyivel jobb strucctollakon ülni, mint viselni őket egy kalapban. Beszívta a sivatag forró levegőjét, és napozni próbált. A hópihe eközben elolvadt, de erre senki sem figyelt fel. A meghökkentő dolgokat sokszor nehéz észre venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése