Erdős Gábor
1973. április 16-án születtem Budapesten.
Azon kívül, hogy édesapám néha behívott az elsötétített fürdôszobába, ahol fekete-fehér fényképeket nagyított, illetve, hogy a bátyám érdekes természetfotókkal ejtette ámulatba a családot, nem kerültem közeli kapcsolatba a fotózással gyerekkoromban. Elsô gépeimet rendre elvesztettem és meg voltam róla gyôzôdve, hogy a fényképezés nem más, mint egyszerű leltárkészítés.
Majd huszonévesen, messzibb tájakon tett utazások és az ottani emberek fotózása alkalmával éreztem meg elôször valamit abból az izgalomból, ami azóta is mindig elfog, amikor belenézek a keresôbe és lenyomom az exponáló gombot.
Anélkül, hogy tudtam volna mi is az, a szubjektív dokumentarizmus felé vettem az irányt. Ekkor bukkantam a Fotografus.hu fotóiskolára, ahol tanáraim (Gulyás Miklós, Illés Barna, Eperjesi Ági, Csontó Lajos, Petrányi Zsolt) segítségével beléptem az alkotói fotográfia világába, ahol azóta is nagy kísérletezô kedvvel keresem az újabb és újabb élményeket. Munkáimat a tisztelt nézőközönség szórakoztatására, elgondolkodtatására és remélem, megelégedettségére készítem.
Az emberiség kultúrái, népei között működik egy bizonyos kommunikáció, ami sokszor eredményes, de gyakran félreértést szül. Viselkedési formákat, hanglejtést, mozdulatokat, szavakat máshogy értelmeznek akár csak pár száz kilométerrel távolabb. Ennek a nagyszerű sokszínűségnek a kritikus, néha groteszk megfogalmazásába vágtam a fejszémet.
A képeimen szereplő átlagos emberek, hétköznapi tárgyak átváltoznak, és az adott helyzetben többet vagy mást jelentenek. A néző feladata, hogy elgondolkodjon és találgasson.
Hölgyei és Uraim, Erdős Gábor fotográfiáji: ITT
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése