Képirodalom - KépMese

.


Injekciók

- Haptákba közlegény, haptákba! Tisztelegni tessék tisztességesen! Úgy ni! Namármost, voltak azok a régi szép idők! Második világháború, amikor maga még az édesapja herezacskójában sem állt készen a partraszállásra, fiam! Nos, akkor volt az az emlékezetes esemény, amikor az ezred rátalált Doktor Fickmann titkos laboratóriumára, ahol német csodafegyverekkel kísérleteztek. A történészek össze-vissza beszélnek, fiam, érti. Nem a titkos rakétakísérletek voltak itt a valódi fenyegetés, hanem ez! Amit mi, az Átlátszó Hernyó ezred Láthatatlan Bélféreg különítménye lepleztünk le 1944 november 5-én pontban délután 1300 órakor. A különítményünkben természetesen rajtam és Henry Breastman tizedesen kívül mindenki egytől egyig ostoba léhűtő volt! A laboratóriumot nagyon nehéz volt észrevenni, mivel Fickmann kertjéban működött. Kinek tűnne fel, hogy valaki a kertjében biciklit szerel Németország egy eldugott kis falujában, mondja fiam, kinek?!
- Senkinek, uram! - mondta határozottan Gregory Hudson közlegény, majd összecsapta bokáit, mire Liver tábornok összevonta szemöldökét és folytatta a megkezdett történetet:
- Szóval. Behatoltunk a kertbe. A terület elég nagy volt. Kibiztosítottuk a fegyvereket, mivel a katona szimatát semmi sem csalhatja meg, érti ezt? Semmi. Megláttunk két ellenséges katonát. Az egyik furcsán rá volt hajolva a biciklire, ráadásul hátulról, olyan pozícióban, amit senki emberfia nem képes felvenni, még a lövészárokban sem, akkor sem ha összeszarja magát! A másik meg a bicikli előtt matatott valamivel, de a lényeg az volt, hogy éreztük, hogy bűzlik valami, de nagyon. Megközelítettük a katonákat és akkor vettük észre, hogy az egyik katona halott, és félbe van vágva. Egy pillanatra megálltunk, mert ilyet még a büdös életben nem láttunk és maga nem is fog ilyesmit látni közlegény! Értve vagyok? Szóval folytattuk a megközelítést. Közellebb érve jutott eszembe Fickmann doktor arcképe, aki addigra már a keresett személyek listáján volt. Na, ő volt a másik. Éppen a németek legújabb csodafegyverét próbálta összeeszkábálni. Levágott lábú katonákat használt. Odaerősítette őket a nyereghez, és kábeleket vezetett a testükbe. Breastman tizedes ordítva rávetette magát a mit sem sejtő orvosra, én pedig figyelmeztető lövéseket adtam le. Erre tizenkét biciklis katona gurult ki a garázsból. Egyiknek sem volt lába és mind halott volt. Önjárók voltak. Szerencsére épp kéznél volt a lángszóró, mert ezeket, fiam nem fogta a golyó, de azt kell mondjam, még a gépágyú sem igen. Lángszóróval is fél órámba tellett míg megfékeztem a tizenkét biciklis zombit! Breastman tizedes közben az előírásoknak megfelelően – érti közlegény? - az előírásoknak megfelelően kihallgatta Fickmannt. Kiderült, hogy a friccek önájró biciklis zombi alakulatokat akartak létrehozni! Hát innen fújt a szél fiam, innen! Ha mi nem vagyunk, mára már ellepik a világot a bringázó zombik. Na ez az a hőstett, amit maguk, mai katonák sosem leszenek képesek véghezvinni! Lelépni, közlegény!

Hudson közlegény azonban nem lépett sehová. Felvette a tálcáról a Seduxen-injekciót, szakszerűen kipréselte a levegőt a fecskendőből, és akkurátusan megkereste a csontsovány öregember vénáját a bal karján. Megvárta, amíg a szer hatni kezd, kivette az öreg éllettelen jobb kezéből az időrágta fotót, mely két katonát ábrázolt bicikliszerelés közben, és letette az öreg éjjeliszekrényére a vizespohárban ázó, megsárgult műfogsor mellé. Ezután hátrafordult, felvette a soron következő Seduxen injekciót és végezte dolgát. Hudson ápoló tálcáján még tizenöt fecskendő hevert.

szöveg: Gramov
kép: Lomtalanításkor talált by Moha
.